A függőleges iránykarakterisztika és buktatói

Néha az ember hajlamos úgy hinni, hogy néhány méréssel, modellezéssel minden buktató elhárul, és nagy hibát már nem nagyon tud véteni. Mégis, időnként újra meg újra belefutunk egy-egy olyan esetbe, mikor is látszik inkább szerencsejátéknak a hangdobozépítés, mint sem megalapozott, jól kézbentartott, kiszámítható egzakt valóságnak. Ilyenkor szólnak közbe azok a fránya elhanyagolt dolgok...

A történet egy-két évre nyúlik vissza, amikoris egyik kétutas hangsugárzóm a nagyon szép mérések ellenére valahogy mégsem szólt jól. Ilyenkor több elhelyezésben, hallgatási pozícióban is meg szoktam hallgatni a hangsugárzót, sőt van hogy még a lehallgató helységet is kicserélem alattuk. Ha a hangsugárzó minden esetben ugyanazt a hallható problémát produkálja, akkor magával a hangsugárzóval van valami gond. Ha bizonyos elhelyezések esetén nem fordul elő a hallható probléma, akkor a helység akusztikájával került összetűzésbe. Ez a hangsugárzó falaktól elhúzva, és közel ülve szemből, kvázi közelmonitorozás szerű használatkor jól szólt, kicsi, de tű éles szubjektív sztereótere volt. A nálam megszokott felállításkor, messziről hallgatva viszont gyakorlatilag egy teljesen zavaros sztereótérrel és nagyon kusza, van is meg nincs is prezensz tartománnyal rendelkezett. (mintha valaki szétkergette volna a zenészeket, volt aki a túlsó szobáig meg sem állt...) Ennek a hibának a feltárása a függőleges iránykaraktert hozta ki lehetséges problémaként. Egészen egyszerűen az volt a gond, hogy a hangsugárzó függőlegesen kb 40-50 fokban olyan spektrummal sugárzott, amiben a teljes középtartomány kioltásban volt, kb 1.5-6kHz között ki volt radírozva a spektrum. Ezt a torz spektrumot ebből az irányszögből a mennyezet, mint csupasz és jelentős méretű visszaverő felület viszonylag kevés kerülőút mellett visszaverte a hallgatási pontba. A hangsugárzónak amúgy elsőfokú váltója volt, nagyon laposan eső keresztezési meredekségekkel, nagyon széles átfedéssel a keresztezési frekvencia körül, ami szintén rájátszott a rossz függőleges iránykarakterisztikára, az erős interferenciára.

Egyik jelenlegi munkám során kísértetiesen hasonló eset állt elő, bár azért ez most közel sem olyan katasztrofális, mint az említett 1-2 évvel korábbi eset, de hasonló hallható hatásokat vélek felfedezni a hangjában.

Bár a teljességhez hozzátartozik, hogy a hangszórók még nincsenek bejáratva, különösképp a nemrég beszerzett magashangszórók, amik gyakorlatilag még nullkilóméteresek. Ebből kifolyólag még formálódni fog a hangzás, meglehet, hogy pár hónap utána váltó módosítása nélkül is kialakul egy emberi hang, ugyanis a bejáratatlan hangszórók gyenge dinamikatartománya szintén sokat rombol a szubjektív térhatáson, és a finomabb apróbb hangok, részletek hű visszaadásában. A tonális egyensúlyt is hallhatjuk torznak (tipikus jelenség, amikor még kiabálós a hang), ha a spektrum egy része a bejáratatlan hangszóró miatt komprimálódik. (A dinamikacsökkenés-komprimálás okát én leginkább hiszterézis jellegű nemlinearitás jelenlétének tulajdonítom, mely lehet a hajlékony felfüggesztőelemekben, de a membrán anyagában belső súrlódásban is. Hasonló dolgot képzeljünk el, mint pl. mechanikában a tapadó- és csúszósúrlódás. (Megj.: azért azt vedd figyelemben, hogy nem vagyok membránszakértő, ez csak amolyan magánvélemény, laikus eszmefuttatás!)

Iránykarakterisztika terén néha túl sok figyelmet szentelünk a vízszintes iránykarakternek, és leginkább semmit a függőlegesnek. Pedig vegyük csak át egy kicsit, hogy melyik milyen hatással bír? A vízszintes egy szűk, kb 30 fokon belül a hallgatási tér vízszintes lefedettségéért felel. Ezen túl a falakra sugároz, melyről visszaverődések eljuthatnak a fülükbe. Ezek a falak többé kevésbé bútorozottak, tapéta vagy faliszőnyeg is előfordulhat rajtuk, hangvisszaverő képességük ezáltal csökkentve van. A hangsugárzók vízszintes iránykaraktere egymás fölé szerelt hangszórók esetében nem szokott problémás lenni, ha betartjuk a hangszórók saját iránykarakterisztikáinak határait. Erős kioltási irányok, un. nyaláboltság nem szokott fellépni. A függőleges iránykaraktert el szokták hanyagolni, mivel az ülő emberek fülmagassága kb egyforma, és nagyjából megegyezik a hangszórók magasságával. Így csak kb 5-10 fokos szögben kell rendezettnek lennie az iránykarakternek, hogy mindenki ugyanazt hallja. Ez piti dolognak tűnik, pedig nem az! A hangszórók ebben az irányban interferálnak, kioltási és erősítési irányok jönnek létre, nyalábolt (virágszirom) szerű lesz a kisugárzás irányjelleggörbéje. A többnyire csupasz mennyezet is több figyelmet kívánna, mint a bútorozott csillapított oldalfalak. A padló, amennyiben szőnyeg borítja, nem szokott különösebben problémás lenni, inkább csak a felső-basszus/alsó-közép tartományt interferáltatja meg kicsit.

Interferenciák kialakulása

Hogyan is keletkeznek ezek az interferenciák? A következő ábrán látjuk, hogy amennyiben nem tengelyirányból, hanem adott szögből észleljük a két hangszóró hangját, úgy nem egyforma utat jár be a hanghullám a két hangszóró esetében.

kép

Az ábrán látható esetben a felső hangszóró jele hosszabb utat tesz meg, és az útkülönbségnek megfelelő késést szenved, ami elcsúsztatja a fázisát. Ha a késés eléri az adott frekvenciájú hang hullámhosszának felét, akkor pont ellenfázisban lesz a két hanghullám, azaz ekkor az adott irányban és az adott frekvencián kioltás keletkezik. Ez csak akkor jön létre, ha a vizsgálat iránya egybeesik a hangszórók elhelyezkedésének irányával. Éppen ezért, ha egy hangsugárzóban függőlegesen egyvonalban helyezkednek el a hangszórók, akkor csak függőleges irányban képesek efféle interferenciára, vízszintes irányban nem. Így többnyire ez a fajta jelenség Hi-Fi hangsugárzók esetében csak a függőleges iránykarakterben fordulnak elő (szerencsére). Az hogy hány fokos irányoknál jön létre a fenti teljes kioltás, az két dologtól függ egyszerre: a hang hullámhosszától, vagy másképpen a frekvenciájától, és a két hangforrás tengelyének távolságtól. A következő ábrán egy képen is szemléltethető egy ilyen kioltási diagram, az imént említett virágszirom szerű nyaláboltság:

kép

Forrás (script): www.falstad.com/interference/. Érdemes vele játszani egy kicsit.

A képen a fekete részek a kioltásban lévő terület, a fehér az összegzésben. Zöld különféle árnyalati a köztes, nem tiszta fázban történő összegzések eredményei. Elég hűen mutatja, milyen hangtér alakul ki két (vagy több) hangszóróval rendelkező hangsugárzók esetén.

Mikor nincs ilyesfajta interferálás, kioltások? Akkor, ha a két hangforrás akusztikai tengelyének távolsága kisebb az adott frekvenciájú hang hullámhosszának felénél, vagyis ha a hangszórók fél hullámhossz távolságnál közelebb vannak egymáshoz. Kicsit azért pontosítok, ez ugyanis egy olyan határeset, amikor csak ±90 fokban van kioltási irány, a köztes részen nincs. Vegyünk gyorsan egy példát. Legyen az adott frekvencia 1kHz. Ennek hullámhossza kb 34cm, melynek fele 17cm. Ha ilyen távolságra vannak a pontszerű(!) hangforrásaink, akkor 1kHz-en nem lesz köztük komoly interferálás. Viszont elég ritkán esik a váltási frekvencia 1kHz-re (mivel ügye abban a szűk frekvenciatartományban kell gondolkodnunk, ahol a hangszórók átfedésben néhány dB különbséggel egyformán szólnak). Ha 2kHz-et veszünk frekvenciának, akkor ez a távolság a felére, 8.5cm-re esik. Ez már nem nagyon kivitelezhető kétutas rendszerben, és a váltás is gyakran ennél magasabbra esik. tehát kétutas rendszerben gyakorlatilag nem tudjuk száműzni a függőleges nyaláboltságot, mindig lesz! Háromutas rendszerben egy kicsit több szabadságunk van, de ott is az egyetlen megoldás, ha egymáshoz nagyon közel elhelyezett közép és magashangszórót használunk, és 1kHz körüli-alatti a mély/közép váltás.

Ha nem tudjuk megszüntetni, akkor megpróbálhatjuk előretervezni! Az egyik megoldás, hogy a váltót úgy tervezzük, hogy a keresztezési frekvenciát és a hangszórók átfedési tartományát úgy állítjuk be, hogy a két hangszóró távolságának függvényében a kioltási irány oda kerüljön, ahol nem okoz zűrt. Célszerű ebből a szempontból minél közelebb helyezni egymáshoz a hangszórókat és minél alacsonyabb keresztezési frekvenciában gondolkodni. Ha megnézzük egy tipikus hangsugárzó rendszer felállítását, akkor azt látjuk, hogy ami kritikus, az a hallgatóság felé sugárzott szűk rész (kb ±10°), valamint a mennyezet felé sugárzott nyaláb (kb +40-50°). Ezek azok az irányok, amikbe lehetőleg ne essen kioltás. Ellenben a hátsó fal felső része, valamint a hátsó fal és a mennyezet találkozásának vonala nem kritikus, így érdemes lehet a meglévő kioltási irányt erre a területre terelni (kb 20-30°), valamint a hangsugárzó feletti területen, ami kb 70-90°, szintén lehet kioltás.

kép

Lényegében nem bonyolult, szemből, és ennek az iránynak ±10 fokos tartományában (sárga rész) mindenképpen célszerű törekedni a jó és egyenletes spektrumú hangsugárzásra. A ±10° amúgy egy 3 méteres hallgatási távolságban 1 méter magas függőleges lefedettségi zónát jelent, azaz bővel megfelel a kívánalmaknak. A mennyezet irányában (piros nyíl) szintén figyelni kell, hogy ne történjen kioltás egyetlen frekvencián sem, de mivel ezt úgy sem ússzuk meg 1-2 kioltási vonal nélkül, így ezeket a zölddel jelzett irányok felé kell terelni.

Az ábrán pirossal jelzett kritikus irányszög kiszámítható a hangsugárzó és mennyezet közötti távolság valamint a hallgatási távolság ismeretében. Erre hivatott az alábbi egyszerű számolószkript:

Függőleges kritikus irány kiszámítása

cm

cm

 °

Ezután nézzük meg két gyakorlatban elkövetett mérésen is a történet lényegét. Hangsugárzók irányjelleggörbéjének mérésére most nem szeretnék részletesen kitérni, lényegében ugyan az, mint egy sima tengelyirányú, csak sok ilyet kell csinálni, közben meg forgatni a hangdobozt. A függőleges iránynál célszerű fekvő helyzetbe állítani a dobozt, és így forgatni vízszintesen a mérés során. Ha az ARTA programmal azonos névvel és _deg±n.pir kiegészítéssel mentünk (ahol n az irány fokban), akkor a Tools menüben található iránykarakterisztika készítő eszközzel többféle módon is megjeleníthetjük az irányjelleggörbét. A következőkben mutatott irány-szonográfok is ezzel készültek.

Két dobozt mutatnák, az egyiket a napokban készítem, és hasonló problémákkal szembesültem, mint a pár évvel ezelőtti kétutasnál. A másik egy régi, de szubjektíve igen jó hangú dobozom, remek összhanggal, kitűnő színpadtérrel. A most készülő dobozom függőleges irányjelleggörbéje így fest:

kép

Látni lehet, hogy +45° környékén 2-3kHz között a váltási frekvencia környezetében kioltási irány van (fx=2.7kHz). A ±10° zóna sem makulátlan, kb 0 és +10 között jó csak, -10 fokon olyan 3.2kHz-es középponttal elterülő lyuk látható. Nézzük ezt a két jelenséget frekvenciadiagramban is:

kép

A fenti ábrán a -10 (kék), 0 (fekete), +10 (piros) fokból mért frekvenciafüggvények láthatók. A 45 fokból (piros) mért pedig a következőn:

kép

Bár ezen a hangsugárzón nincs olyan széles kioltás 45 fokban, mint a korábbi problémás kétutasomon, de ez is elég volt ahhoz, hogy érezhetően valami ne legyen rendben a hangzás körül.

Következzen a régi doboz: Amikor készítettem, még gondolatként sem fogalmazódott meg bennem a függőleges iránykarakterisztika előretervezése, csak a véletlen műve, hogy ebben a dobozban teljesen olyan a karakterisztika, mint ahogy a fenti szobás mórickaábrán lefestettem:

kép

A ±10 fokos zóna makulátlan, és bár 20 foknál 2-4kHz, 30 foknál 2-3kHz között van benne egy összefüggő kioltási zóna, de ez nem okoz zenehallgatás közben különösebben zavart. A 45 fokos mennyezetre vert hullámfront nagyon egészséges, csupán magastartományban visszafogott, ami egy természetes irányítottság, ami gyakran oldalirányban is létezik. A prezensz tartomány legalábbis ebben az irányban példásan lineáris! Nézzük ezt frekvencia-hangnyomás grafikonokban is! A ±10° közötti együttfutás:

kép

És a 45 fokból mért karakterisztika:

kép

Látjuk, hogy ennek a hangsugárzónak ezekben a kritikus irányokban nincs nagy kioltásuk, kicsit jobban, de inkább csak kicsit másképp hullámzik az átvitel, a kb ±3dB-ből legalábbis nem lép ki.

Hogyan tervezhetjük előre a függőleges iránykaraktert?

Nagyjából a hangszórók elhelyezésénél kell először gondolni a hangszórók interferenciájára, de igazán itt nincs mit tenni, amúgy is célszerű a hangszórókat minél közelebb tenni egymáshoz, konkrét teendő tehát itt nincs. (Mindenesetre annyit megjegyeznék, hogy a hangszórók távolságának növelése erősíti az interferenciát, azaz a kioltások közelebb kerülnek egymáshoz, kisebb szögben ismétlődnek. Ez jól jöhet akkor, ha pl. a plafonra vert kioltást kicsit lejjebb akarjuk vinni, pl. 40-50 fokról 30-35 fokra.) A hangváltó tervezésével, a váltási frekvencia megválasztásával, a hangszórók váltás környéki fázismenetével, valamint a váltás környéki esési meredekségek viszont igen nagy mértékben alakítják a hangsugárzó függőleges (és vízszintes) iránykarakterisztikáját, így igazán itt lesz a legtöbb munkánk ennek kapcsán.

Erre az egyik megoldás, hogy a hangszórók fázishelyes frekvenciamenetének mérésekor nem csak tengelyirányból mérünk, hanem elvégezzük a hangszórók (mindegyik utast külön külön!) mérését kötött (pl 10 fokonként) irányokból is. Majd ebből a nem kevés mérésből kell elkészíteni a szimuláció fázishelyes frd fájljait. Ez úgy kb egy félnapi munka, viszont a legmegnyugtatóbb eredményt így kapjuk. A letöltés szekcióban elérhető Xover nevű ingyenes program fel van készítve iránykarakterisztika rajzolására, és a fentiekhez hasonló szép szonográfos grafikonokat kapunk, melyek nagyon jól olvashatók, így a tervezésnek ezt a részét célszerű ezzel a programmal végezni.

Azonban nem csak méréssel tudjuk megoldani a problémát, vegyük ugyanis észre, hogy egy könnyen, pontosan számítható dologról van szó. A cikk legelső ábráján látjuk, hogy az akusztikus jelenség, hogy egy adott szögből, az egyik hangforrás távolabbinak látszik, mint a másik, s csupán ezt a távolságot kell kiszámolni, majd ennek megfelelő holtidővel megterhelni a frekvenciafüggvényét. (ez a frekvenciafüggvény fázismenetébe épül be úgyszólván) Igaz, hogy ez egy elméleti számított eset, ami sok elhanyagolással rendelkezik, mint pl. a hangszórók saját iránykarakterei, a diffrakciók eltérő hatása, mivel ilyenkor maga a doboz térben fordul, más lesz az élek térbeli elhelyezkedése, de az is idetartozik, hogy a két hangszóró valójában nem egy vonalban van, a kónuszos mélyközép akusztikai centruma többnyire beljebb van a dobozban, mint a dóm magasé. Ennek ellenére tapasztalatom szerint még a számítás is hasznos információt képes szolgáltatni, pláne ha azt vesszük, hogy itt most nem az abszolút pontosság a lényeg, hanem hogy bizonyos durva kioltások felderíthetőek legyenek.

Iránykarakterisztika számítása Qucs szoftverben történő modellezéskor

A magam részéről már egy ideje a Qucs szoftvert (is) alkalmazom hangváltó tervezéshez, ehhez készítettem is egy rövid leírást: qucs-valto.zip A kézzel készített modellezés itt is előnyösnek bizonyult, a hangszórók frekvenciafüggvényeinek számítása amúgy is egyenletben történik a szimulációban. Ezt csak ki kellett egészíteni a különféle irányoknak megfelelő holtidős jellemző hozzászámolásával. Mielőtt azonban ezt részletesebben is megírnám, nézzük, hogy a fenti esetben milyen eredményt hozott a modellezett irányjelleggörbe.

-10,0,+10 fokban:

kép

+40,+50 fokban:

kép

Korábbi mérttel való összehasonlításhoz kattints a képeken!

A szimulációban 10 fokonként léptetve ment az irány, így a 45 fokot nem jeleníti meg, de a 40 és az 50-et igen, jobb is így ezt a kettőt együtt nézni. Látjuk, hogy hajszálnyi különbségek vannak csak a mérthez képest, az előbb említett elhanyagolások következtében, és a lényegi információ így is kinyerhető, azaz hogy hol lesznek kioltások.

Csak mutatóban, egy kétutas váltó tervezése kb így néz ki jelenleg nálam Qucs szoftverben. Nagy, jól átlátható BODE diagram látható felül. A vastag kék görbe az azonos polaritású bekötéskor érvényes összegjel, a vékony kék a fordított magas-bekötésű. Természetesen mindig azt vastagítom, amelyik a jó fázist adja, de hasznos, hogy mellette az ellenkezőjét is látni, mert minél nagyobb annak kioltása, annál jobb az összegzés a jó esetben. Korábbi programokban időnként mindig át kellett váltani a magas polaritást és úgy is megnézni. A fekete egy előző váltóverzió eredménye, lényegében egy másik szimuláció kimenete, mely összehasonlításul szolgál. Pontozott vastag vonalak a hangszórók szűrt akusztikus jelei, lila a hangváltó villamos átvitele, melynek dB skálája a jobboldali tengelyen van felvéve, de ugyanolyan skálaosztással, mint a hangnyomásé baloldalt (5dB/div). Ezt azért jó együtt látni az akusztikussal, mert ha formálni kell az átvitelt, akkor jól látni, hogy a villamos görbe hol húzza le vagy fel, vagy hol nyomja meg az átvitelt egy kis púppal, és azt hova lehet módosítani. A szimuláció leolvassa a görbékről az akusztikus keresztezési frekvenciát is, ami itt 2.6kHz. Az alsó részen látjuk a modellezett villamos impedanciamenetet és annak fázisát. Manapság a végfokok érdekvédelmi szakszervezetének is oszlopos tagja vagyok, igyekszem úgy tervezni a váltót, hogy ne okozzon kínt egy végfok számára a meghajtása. Mellette látható a két számított függőleges iránykarakter grafikon, a -10,0,+10 görbehármas, valamint a +40,+50 fokos plafonverős irány. Alattuk egy szokatlan ábrát látsz, ami a szűrők villamos csoportfutása. Erről a szűrő esetleges villamos rezonanciája olvasható le, amennyiben csúcs keletkezik rajta. Mivel a rezonanciák időtartama eléggé frekvenciafüggő, azaz egy pl. 10ms csúcs nem ugyanazt jelenti 30Hz-en és 5kHz-en, ezért az idő egység át lett számolva periódusra. Így széles frekvenciatartományban szép, jól olvasható eredményt produkál, szépen jelzi az esetleges szűrőrezonanciákat. Ennél persze többet is mutat a szimuláció a jobboldali csúszka lehúzásával, pl. fázismenetet, a hangszórók eredeti akusztikus frekvenciameneteit, minden kiszámolt irány grafikonját egy kis grafikonokból álló rengetegben, de bármi, amire hirtelen szükség van, kiszámítható és kigrafikonozható. Tervezem a jövőben, hogy egy mélyreható cikket írjak erről a Qucs szoftveres váltózásról, mert tényleg sok hiányosságát képes pótolni az ismert specifikus váltótervező szoftvereknek.

Az irányszög hatásának matematikai számítása

Nézzük mégegyszer, a két hangforrást, és a két párhuzamosan futó irányvonalat:

kép

Nincs nehéz dolgunk, ha felismerjük a derékszögű háromszöget, ezután szögfüggvények segítségével bármi kiszámítható. Esetünkben az α szög képezi az tengelytől eltérő irányszöget. A merőleges szárú szögek tétele értelmében a derékszögű háromszög alsó csúcsában is α szög van, ez az egyik ismert adat. A másik a derékszögű háromszög átfogója, mely a hangszórók tengelyei közöti d távolság. Ebből számítható a h út, mely szöggel szemközti átfogó, a szükséges szögfüggvény tehát a sin(α), a h útkülönbség pedig d·sin(α). Ebből ki kell még számítani a késés idejét, ami a c hangsebességgel történő osztással kapható meg. Ebben az esetben természetesen ügyelni kell, hogy a bevitt adat méterben értendő, a szög radiánban, a kimenet pedig szekundumban. Ebből pedig a holtidő már ismert exponenciális alakjával történő szorzással bevihető a késés a frekvenciafüggvénybe:

egyenlet

Felhasználni pedig nagyjából így lehet:

egyenlet

Yα lesz az eredő akusztikai összegjel az α szögű irányban, Gain a hangváltó villamos frekvenciaátviteli függvénye, H pedig a hangszórók saját akusztikus hangnyomás-frekvencia átvitelük. Az SP1, SP2 indexek a hangszórókat jelöli, d pedig a két hangszóró távolsága, c a hangsebesség, f a frekvencia és egyben az egyenlet független változója, α az irányszög, j pedig a komplex képzetes egységvektor. A holtidős tolást csak az SP2 hangszórón végezzük, de azon mindkét irányban. Egyik irányban tehát késlelteti, de másikban sietteti a SP2 akusztikus jelét. Ez lényegében csak egy egyszerűsítés, a forgatás középpontja ekkor SP1 hangszóró, és nem a két hangszóró közti felezőpont, nincs valós jelentősége. Ebben az alakban még minden SI alapmennyiség, az α szög is itt még radiánban értendő.

A Qucs szimulációban én a következő alakban használtam fel, ez illeszkedik a Qucs váltótervezős írásomban közölt szimulációhoz, mivel tulajdonképpen az lett továbbfejlesztve:

kép

Itt én -60 és +60 fok között 10 fokos lépésközökkel számoltam végig, de sajnos nem tudom hogyan kell többdimenziós tömbbe számoltatni, mert amúgy lehetne 3D-s ábrát készíteni róla. Ki lehet őket egyenként grafikonozni pici grafikonokban, de az is elég, ha csak a kritikus irányokra készítünk számítást. Az egyenletek használata nagyjából a következő: acustic_xx lesz a változóneve az egyes eredő frekvenciafüggvényeknek, ahol XX lesz az irány. Az nXX forma a negatív számokra utal, mínuszjelet ugyanis nem lehet használni változónévben. Az egyenletben szereplő 140-es számérték nálam a hangszórók távolsága mm-ben, itt most egyszerűbb volt így, de célszerű valamilyen változóval helyettesíteni, pl. d-vel. A gain_woo.v és gain_twe.v tartalmazzák a keresztváltó modellezett villamos átviteleit, a -Ug_woo.i és -Ug_twe.i pedig a hangszórók mért akusztikus fázishelyes átviteleit. Hogy mért ilyen kacifántos, és mért negatív előjellel kell venni, azt ld. a letölthető Qucs hangváltós írásomban. A woo és twe indexek a kétutas hangsugárzó útjait, hangszóróit jelöli (woofer, tweeter). Nem kell megijedni, gyorsan beírható, mivel tök egyforma sorok, csak az α számban különböznek. Copy-Paste módban sokszorozható, és csak a szögeket kell átirogatni. Ha lehetne FOR ciklust írni a Qucs-ba, akkor még egyszerűbb lehetne. Mindenesetre, hogy ne kelljen gépelned, egy sort kimásolható formában is beírok ide:

dB(exp(-j*2*pi*acfrequency*140*sin(deg2rad(XX))/340000)*gain_woo.v*-Ug_woo.i+gain_twe.v*-Ug_twe.i)

Az XX helyére értelemszerűen fokban megy az irányszög, a 140 helyére meg a nálad érvényes hangszórótávolság.

Felhívnám azonban a figyelmet, hogy ez a két hangszórót azonos polaritás szerint összegzi. Ha a váltó ellentétes polaritásban bekötött magashangszóró esetén működik jól, akkor a két tag között értelemszerűen kivonást kell végezni. Célszerű ebből a szempontból a magashangszóró előjelét egy változóban tárolni, amivel szorozni lehetne minden előfordulásakor, a változó értéke plusz vagy minusz 1 lenne értelmeszerűen. Sajnos kiforrott változónevek azért nincsenek még, mert én is a most használom először ezt a módszert.

Összességében azt lehet mondani, hogy érdemes odafigyelni a tervezéskor az itt felvetett dologra, ugyanakkor azt kijelenti, hogy egy rossz függőleges iránykarakterű hangsugárzó mindig rosszul fog szóni, nem lehet. Fordítva érdemes nézni, ha rossz hangzást tapasztalunk, de csak a távoli hallgatás alatt, akkor feltétlen érdemes megvizsgálni az iránykaraktert, és nem csak a vízszintest, hanem a függőlegeset is, ami -mint láttuk- sok esetben fontosabb mint a vízszintes. Ha nem is mérünk minden irányt meg, a hangszórók interferinciájával akkor is érdemes számolni-szimulálni, és kerülni bizonyos kritikus irányokban történő kioltást, ezzel bajt biztosan nem okozunk, csakis a hangzás javára szolgál majd.

Kép betöltése…
Bezár